Az ember az emésztés során a fehérjéket aminosavakra bontja le, ezekből építi fel a saját fehérjéit.

Nem az elfogyasztott fehérjét építi be tehát, hanem az aminosavakat, ezért minden alapot nélkülöz az a kijelentés, miszerint az állati fehérje azért jobb, mint a növényi, mert közelebb van szerkezetében az emberihez. A másik alaptalan, de széles körben elterjedt tévhit, hogy a növények nem teljes értékű fehérjét tartalmaznak, ezért rosszabb minőségűek. Ez a mítosz az esszenciális aminosavakra vezethető vissza. Nyolc aminosavról van szó, amelyeket a szervezet nem tud előállítani, ezért mindenképpen kívülről kell őket a szervezetbe vinni. A természet bölcs, minden élőlény ugyanazokból az aminosavakból épül fel, így a növényekben és az állatokban egyaránt megtalálhatóak az ember számára esszenciális aminosavak. Igaz, az állati fehérjék mind a nyolc aminosavat tartalmazzák, a növények pedig általában nem az összeset. Azt a fehérjét hívja a természettudomány teljes értékűnek, amely az összes, az adott élőlény számára esszenciális aminosavval rendelkezik. A növények közül ilyen a kelbimbó, a sárgarépa, a kukorica, a karfiol, az uborka, a tök, a burgonya, a zöldborsó, az összes dióféle, a szezám- és napraforgómag, valamint a paradicsom fehérjéi.

Nem szükséges azonban minden étkezés alkalmával teljes értékű fehérjét fogyasztani, de még naponta sem. A szervezet ugyanis „képes bármilyen aminosavhoz hozzájutni a saját tartalékából, ha az egy adott étkezésből hiányzik is.” (Dr. E. S. Nasset) Ezzel a témával számos kutató foglakozott behatóan már az ötvenes évek elején (pl. Dr. P. Bianchi, Dr. R. Hilf, Dr. H. Braun, Dr. H. N. Munro), és többszörösen bebizonyosodott, hogy az ember számára tökéletesen megfelel az állati fehérjétől teljesen mentes étrend (Dr. G. L. de Romana, Dr. J. T. Dwyer,, Dr. J. M. Howe, Dr. J. Knapp, Dr. M. Abdullah, Dr. S. K. Kon stb.)