A fehér cukor valójában egy természetellenes kivonat: a cukortartalma nagyon magas (95%), míg a cukorrépáé, amiből készül, csak 18%.

Az emberi szervezetnek nagyon nagy terhet jelent ilyen töménységű cukor feldolgozása, és nem is képes tökéletesen megemészteni azt. A finomított cukorral az az egyik fő probléma, hogy nagyon megterheli a hasnyálmirigyet, ami hosszú távon cukorbetegség kialakulásához vezethet. A másik fő gond az alkoholképződés – az emésztetlen cukor a szervezetben megerjed, és alkohollá alakul, ami megterheli a májat.

A nádcukor a trópusokon termő cukornádból készül, míg a fehér cukor cukorrépából. A fehér cukor finomítása során a növényből kinyert szirupból gyakorlatilag szinte színtiszta cukrot állítanak elő, és így elvész az a sok más értékes tápanyag, ami a növényi nedvben eredetileg még megtalálható. A nyers cukorszirupban például még benne vannak azok a nyomelemek és vitaminok, amelyekre a szervezetnek szüksége van ahhoz, hogy magát a cukrot megeméssze. Ilyen például a kalcium és egyes B-vitaminok. Ha ezek nem jutnak be a szervezetbe a cukorral együtt, akkor a szervezet kénytelen ezeket saját raktáraiból elvonni, ami pl. fogszuvasodáshoz vagy a csontritkuláshoz vezet. A szervezet mindkét esetben kalciumot von el onnét, ahonnét tud.

A finomítatlan nádcukor ezzel szemben megőrzi a növényi nedv értékes tápanyagait, így gazdag nyomelemekben és ásványi anyagokban. Kevésbé tömény, mint a fehér cukor, így nem terheli meg annyira a hasnyálmirigyet, nem növeli tehát a cukorbetegség kialakulásának kockázatát.